Hol is tartunk jelenleg? Mi a helyzet a pedagógusokkal? December végén olvastam egy Hoffmann Rózsa interjúban „…az új előmeneteli rendszer nemcsak nagyobb anyagi megbecsültséget jelent, hanem igazságosabbá, biztonságosabbá és kiszámíthatóvá is tette a pályát.”

Igazságosság? Hol van ott az igazság ahol egy tollvonással, eltörölték a pedagógus pályán eltöltött idővel arányos fizetéseket? Jelenleg mindenki – kivéve aki még nincs két éve a pályán „Pedagógus I” minősítést kapott. Hol van ott az igazságosság ahol a főiskolát végzett, egy diplomás bére, szinte nem különbözik a több diplomás pedagógus szakvizsgát tett bérétől.

Biztonságosság? A pedagógusminősítési rendszer határozza meg a pedagógus előmenetelét. A minősítő rendszer alapja az e-portfólió. Ebben kell összegyűjtenie a tanárnak a szakmai önéletrajzot, az összes dokumentumot, amely pályája alatt keletkezett, és ezeket önmagának értékelnie is kell. A fiatal pedagógusok helyzete egy picit jobb, mint a több tíz éve a pályán lévőké. Honnan lesznek meg 15-20 évvel ezelőtti óravázlatok, dolgozatok, értékelőlapok? Aztán ha valaki rászán jó pár hónapot és összegyűjti a kért dokumentumokat, és szépen fényezi a pályafutását, akkor sem biztos, hogy maradhat pedagógus, hiszen egy minősítő bizottság fogja elbírálni, hogy ki léphet a következő kategóriába és kinek kell elhagyni a katedrát. Az fel se merüljön senkibe, hogy ha valaki nem akar akkor nem készít portfoliót, és marad Pedagógus I minőségbe, ez nem lehetséges, neki el kell hagynia a pályát.

A „Pedagógus II.” kategóriában már élete végéig maradhat a tanár, de tizennégy év szakmai gyakorlat után „Mesterpedagógus”-sá válhat. Akik viszont több mint tizennégy éve vannak jelenleg a pályán, azoknak kötelezően bizonyítaniuk kell, hogy megfelelnek a „Pedagógus II” kategóriának.

Kiszámíthatóság? A pedagógus pályán többnyire nők dolgoznak, valószínű nem véletlen, hogy a munkaidőbe nem számít bele a gyermekekkel otthon töltött idő. Pedig hát a pedagógus legtöbbször gyerekbarát és több gyermeket szül. Egy 4 gyermekes anyuka 12 év hátránnyal indul, ez azért nem semmi. Egy egyszerű számítással, ha 22 évesen a katedrára állt aztán 2 évente szült 1-1 gyermeket és 12 évig otthon volt velük, akkor most ő 40 év körüli 6 év munkaviszonnyal Pedagógus I minősítéssel dolgozik. Nyugdíjra már ne is számítson, bízzon benne, hogy a gyerekei jobb hivatást választanak, és segítik öreg napjaiban, vagy még előbb ha nem sikerül a minősítése.

Sokaknak úgy tűnik, hogy fél a pedagógus, hogy nem elég fejlett a pedagógiai érzéke, vagy nem elég a tudása a katedrához. Nem erről van szó. Bármikor szívesen számot adok a szakmai tudásomról a hozzáállásomról a didaktikai tapasztalataimról, egy olyan személynek aki hiteles, aki részrehajlás nélkül ítél meg engem. A pedagógus attól fél, hogy a minősítés nem ilyen lesz….

Még egy mondat Hoffmann Rózsa szájából: „… a jól megbecsült pedagógusok és a jó minőségű pedagógiai munka a legfontosabb garanciája annak, hogy az iskolák teljesítménye javuljon.”

Könnyes a szemem mikor ezeket a sorokat olvasom. Az iskolák teljesítménye rohamosan romlik, eltűnik a nevelés az iskolából, az egyéniségekből tucatot kell képezni. A jó minőségű pedagógusi munkának nem feltétele, hogy az iskolában  - ahol, rossz a világítás, elavult az informatikai felszereltség, télen hideg van, nyáron hőség – kell töltsek napi 4-5 órát a katedrán kívül. Otthon a harmonikusan berendezett, saját igényeimnek megfelelő dolgozószobámban lényegesen hatékonyabb, pontosabb munkát tudok végezni, készülni a tanórámra, dolgozat kérdéseket szerkeszteni, fejleszteni a szaktudásom. Igen, én és a pedagúgus társadalom nagy része ilyet is szokott. Bármilyen hihetetlen otthonról is tudom tartani a kapcsolatot a diákjaimmal, és én nem 36 órában vagyok tanár, hanem egész életemen keresztül, hiszen ez a hivatásom, ez a szerelmem, ez az életem……

KÉ