Az egyik legfájdalmasabb, legmegrázóbb esemény életünkben, amikor szerelmi kapcsolatunkban, olyan konfliktusok adódnak, melyeket nem tudunk megoldani, és a szakítás vagy a válás marad az egyetlen megoldás. Megkérdőjeleződik életünk egy hosszabb vagy rövidebb időszaka. Kételkedünk a szeretetben, önmagunkban, a múltban. A fájdalom elviselhetetlennek tűnik, és vihar sebesen keressük a megoldást, a megkönnyebbülést. Érezni akarjuk, hogy szerethetőek vagyunk, hogy NŐK vagyunk. Gondoljuk hát, hogy az egyetlen fájdalomcsillapító egy másik ember szerelmes csókja. A csábítás kellemes érzéssel tölti a megsebzett lelkünket, az pedig, hogy megvillanthatjuk az ex-nek az új kedvest, némileg kielégíti a bosszúvágyunkat is.

A pszichológia, menekülésnek, téves kapcsolatnak nevezi az ilyen „szerelmeket”. Nem a másik iránti érzelmek motiválják a kapcsolat létrejöttét, hanem az előző kapcsolat sebei, veszteségélménye keresi a fájdalomcsillapítást. A párkapcsolat vége egy gyász-reakció, fájdalommal, dühvel, önváddal, félelemmel és kilátástalansággal együtt.

Egy elveszett kapcsolat végén időt kell adni és munkát kell befektetnünk a gyógyuláshoz. Ismernünk kell a folyamatot, hogy értsük és megfelelően reagáljunk a bennünk zajló eseményekre.

Egy szeretet kapcsolat lezárása gyász, harag, megbocsátás és elengedés. Ezek olyan lelki folyamatok melyeken végig kell mennünk, hogy új, eredményes és hosszantartó kapcsolatot építsünk ki.

A GYÁSZ egyértelmű, hiszen valaki, aki részese volt az életünknek, eltávolodott tőlünk, elveszítettük. Sok mindent el kell siratnunk: a szerelmünket, a terveinket, a sebeinket, az álmainkat. Súlyos dolgok ezek mind, mélyen a lelkünkbe marnak, de tudni kell, körülöttünk minden folyamatosan változik, és mi akarva akaratlanul alkalmazkodunk. Az emlékek megfakulnak, a fájdalom elmúlik, és az élet megy tovább. Nem szabad ebben az időszakban belesüllyedni a fájdalomba, hosszú távú következtetéseket levonni, meg kell élni a fájdalmat majd elengedni.

A HARAG lesz a következő meghatározó érzés. A sebekre egységes emberi válasz a düh, egészséges önvédelmünk eszköze. A harag az energia, időlegesen legyőzi a fájdalmat és a tehetetlenséget. Fondorlatos terveket szövögetve a kilátások is színesebbek. Nem kell félnünk a haragtól, csak bölcsen kell kezelni. Rosszindulatú pletykákkal, mocskolódással magunkról festünk negatív képet. Mindig eszünkbe kell tartsuk, azt az embert mi szerettük, rábíztuk az életünket, most hírtelen nem utálhatjuk tiszta szívből. Voltak szép történések, voltak sötétebb időszakok és lettek megoldhatatlan konfliktusok.

A haragból mindig jut magunkra is. Minden szakítás egyben önkritika is, hiszen a véghez két ember összeférhetetlensége vezet. Ki kell elemezni mit és hol hibáztam én, miben kell változnom. A haragnak időre van szüksége, mely szorosan összefügg a kapcsolatban eltöltött idővel.

Akármilyen mély is a haragunk el kell jutnunk a MEGBOCSÁJTÁShoz, le kell mondanunk a bosszú jogáról és nem hánytorgathatjuk fel a múltat. Az a randevú ahol hosszasan ecseteli az egyik fél a kapcsolatában ért sérelmeit, nem hozza meg a vélt boldogságot, mert még a harag a vezető érzés. A megbocsájtás az amikor még visszacsengnek fülemben a bántó szavak, még érzem a sebeket, de már nem akarok ezen rágódni. Elfogadom a tényt, hogy mindketten hibáztunk, és ha Ő lett volna az IGAZI akkor nem jutunk el idáig. Ezen a ponton lehetünk újra szabadok. A megbocsájtás egy folyamat, melynek része, hogy a harag vissza-visszatér, de veszít intenzitásából és lassan a ködbe vész.

A megbocsájtást követi az ELENGEDÉS. Elmúlik a gyász, enyhül a harag, megszületett a döntés a megbocsájtás irányába és így elindultunk az elengedés felé. Sokszor nehezíti az elengedést a rossz önismeret, a sérült önbecsülés. Az egészséges ember tisztában van értékeivel, ismeri hiányosságait és korlátait. A fájdalom beszűkíti a gondolkodásunkat, megváltoztatja ítélőképességünket. Nem csoda, ha rengeteg vadabbnál vadabb gondolat cikázik a fejünkbe. A lényeg, hogy ne váljon hitvallásunkká, ne engedjük, hogy pesszimizmus fertőzze meg a lényünket. A múltat nem változtathatjuk meg, de elhihetjük, hogy meg fogunk erősödni, új alapokon, tartalmasabb kapcsolatot tudunk építeni.

HÉ