„Igazság szerint mindenki ugyanúgy végzi – ebben legalább demokratikus az élet" – mondta még néhány éve a betegségéből lábadozó Jancsó Miklós. Január 31.én hosszantartó súlyos betegségben halt meg.

Jancsó jelenség volt, sokan szerették, sokan értették, és rengeteget kritizálták. Jancsó jogásznak tanult, bár sosem praktizált. 30 évesen - a Filmművészeti Főiskolán - 1951-ben rendező szakos diplomát szerzett. 37 évesen készítette el első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címen. 1965-ben a Szegénylegények című filmjére már a kritikusok is felfigyeltek.

1968-ban Budapesten megismerkedett Giovanna Gagliardo olasz újságíró és forgatókönyvíró nővel, akivel együtt Rómába költözött közel 10 évre.

1970 a Fényes szelek című darabjával színházi rendezőként is debütált.

1988 óta címzetes egyetemi tanár a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1990 és 1992 között a Harvardon tanított.

Legemlékezetesebb filmjei:

• Szegénylegények, 1967– ben Londonban az év legjobb külföldi filmje
• Magánbűnök, közerkölcsök,1976-ban Arany Pálma-jelölést kapott a Cannes-i Filmfesztiválon
• Még kér a nép, 1972 – Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, a legjobb rendezés díja
• Szörnyek évadja, 1987-ben a Velencei Filmfesztiválon a zsűri külön diplomája

Utolsó játékfilmjét, a keserűen ironikus Oda az igazságot a 2010-es filmszemlén mutatták be, ez egy tablónak is tekinthető: felvonultatta a régi stílusjegyei mellett az összes kedvenc színészét, sajnos Kozák András és Madaras József már nem szerepelhettek a filmben, de Cserhalmi György, Mucsi Zoltán, Serrer Péter és Gálffi László kárpótolta a nézőket.

Jancsó Miklós Budapest díszpolgára és Magyar Mozgókép Mestere címeket is magáénak tudhatja, valamint kiváló és érdemes művész is.

Isten nyugosztalja.

Fotó: kulturpart.hu