Az év 365. napján a világon mindenki visszatekint az elmúlt napokra, az elmúlt évre. Viszont csak kevesen gondolják végig, hogy honnan is ered ez az ünnep.

 A pogány Rómában – ahol az évkezdet még március elsejére esett – Janus tiszteletére tartottak vigadalmakat, aki a be- és kijáratok istene volt és egyben istene minden kezdetnek – az év első hónapjának, minden hónap első napjának és az emberi élet kezdetének is.

A honfoglaló magyaroknál az évkezdet nagy valószínűséggel őszre vagy tavaszra eshetett, aminek emlékét az őszi és tavaszi pásztorünnepek őrizték. A naptárreform bevezetésétől függetlenül azonban egészen a XVI. századik Karácsony napján – december 25-én ünnepelték az újévet, néhol pedig január 6-án (háromkirályok idején). Január elsejét végül XII. Ince pápa rögzítette az újesztendő első napjának 1691-ben.

A Szilveszter elnevezés I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetőjének és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában.

A szilveszteri szokások célja, a következő esztendőre egészséget, szerencsét, boldogságot, gazdagságot varázsolni. A zajkeltő szokásokkal pedig távol tarthatjuk a rontó erőket.

A régi magyar babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az újesztendőben sem fogunk hiányt szenvedni.

Természetesen a jövő évi párkapcsolatokat is befolyásolhatjuk ezen a napon: Aki férjhez akar menni, az ügyeljen arra, hogy egy jó képű ifjú férfi kívánjon neki elsőnek boldog újesztendőt. Ha nő kíván, az szerencsétlenséget hoz, ha meg idős férfi, akkor ebben az évben sem esküvő, ha pedig nős ember, akkor nős férfi akkor szerető szerep jut 2014-re.
 
Akik ma dolgoznak, olyan munkát végezzenek, amit egész évben kívánnak maguknak, és úgy végezzék, ahogy egész évben dolgozni akarnak.

Békés Újévet Mindenkinek.