A Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola jogutódlással megszűnik

2004. szeptember 1-én kezdődött a történet, amikor egy új, modern iskolában Raoul Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnázium néven elindult valami, egy elszánt „csapat”. Pedagógusok, diákok, képzések, sikerek, kudarcok…

2007-ben beintegrálódott a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskola Szakiskola és Gimnázium és a Szentágothai János Egészségügyi Szakképzőiskola és együtt egy jóval nagyobb testület, lényegesen több diákkal folytatta a munkát. 2015 júniusában ez a történet véget ér. Ugyanis a fenntartó 2015. április 13-án kiküldött értesítése alapján a kormány március 18-án a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola jugutóddal történő megszüntetésével kapcsolatos előkészületekről döntött.

Fontos szó az előkészület, mert - azt mondják - ez még nem végleges. Én azt gondolom - jó pár kollégámmal együtt -, hogy a döntés végleges.  Ez azt jelenti, hogy több mint 1000 tanuló, és közel 100 dolgozó 6 más intézményben fogja a következő évet folytatni.

Az tény, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem „körbeépülte” az iskolánkat, az is tény, hogy számítottunk rá, hogy a szép új épületünk kelhet nekik. De igazgatóasszonyunk minden hivatalosan megkeresett érintettől - egészen a mai napig - azt a választ kapta, hogy szó sincs megszűnésről és költözésről.

Az is tény, hogy jelenleg a Raoul Wallenberg Szakközépiskola és Szakiskola az állami fenntartású intézmények közül a középfokú egészségügyi szakemberképzés 95%-át biztosítja. A hat intézményből, ahová most beintegrálódunk, egyedül a Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakképző Iskola falai között folyik gyakorló ápoló képzés. A Semmelweis Ignác Humán Szakközépiskolában 7. éve nincs egészségügyi szakképzés. A Bokay János Humán Szakközépiskolának szakiskolai képzése nincs, az Ybl Miklós Építőipari Szakképző Iskola szintén nem képez ápolókat, vagy szociális asszisztenseket. Akkor miért is darabolnak ízekre bennünket? Hol van itt a szakképzés ésszerűsítése?

És miért most? Kettő héttel az érettségi és a szakmai vizsgák előtt tudatja velünk a fenntartó, hogy a következő évet valahol máshol, más helyen, más kollégákkal kezdjük? Ha kezdjük. Senki nem írta le nekünk, hogy mindenkinek lesz munkája a következő tanévben is. Ha szólnak az év elején, vagy félévkor, akkor fel tudunk készülni, fel tudjuk készíteni a gyerekeket. Nem a bizonytalanságba taszítjuk őket. Lehet ez a cél? Gyorsan dönteni, és lezárni 11 év szakmai munkát egy épület miatt.

Még tovább lépnék. Mi lesz a diákokkal? Ők ide, a Ludovika térre, a Raoul Wallenberg nevét viselő iskolába jelentkeztek. Van, aki azért, mert közel lakik, vagy mert jó a tömegközlekedés, vagy mert itt végzett a testvére, barátja. A 9-esek éppen megszokták az új környezetet, megismerték a tanárokat, az épületet. A 11-esek? Jövőre érettségiznek. Az első egészségügyi szakközépiskolai osztályunk. Milyen lelki trauma egy évvel a sorsdöntő vizsga előtt egy ilyen szintű bizonytalanságba taszítani őket?

Aztán itt van a nevünk. Igen, mi Raul Wallenberg nevére büszkék vagyunk. A második világháború éveiben Magyarországon zsidók ezreit mentette meg a deportálástól ez a fiatal Svéd diplomata. Talán ez is csak véletlen, vagy a sors fintora, hogy két nap múlva április 16-a? 2001 óta minden év április 16-án a holokauszt magyarországi áldozataira emlékezünk. 1944-ben e napon kezdődött meg a magyarországi zsidók gettókba tömörítése Kárpátalján. Már semmi sem szent. Vagy senkit nem érdekel?

De vannak igen racionális csapdák is a megszűnésünkben. A kulcsszó a BEIRATKOZÁS. Hová vesszük fel a felvételt nyert diákokat? Mit mondjunk a 9-es szülőknek, milyen körülmények között fog a gyermeke tanulni? Mit mondjunk a szakképző iskolásoknak?

És ha még ez sem lenne elég kérdés, jöjjenek a tankönyvek. Milyen könyvet rendeljünk? Mennyi gyereknek, és hová?

Mennyi kérdése lesz vajon a szülőknek? A diákok már most aggódnak, és úgy érzik, cserbenhagyják őket, itt a kamaszkor közepén teli kétségekkel, önértékelési problémákkal elhagyja őket a társadalom is. Lecseréli a biztonságukat egy épületre...

Még kérdések ezreit írhatnám, de válaszokat nem kapok. Egyszer már az „ős” Raulosok átéltek egy csodát, mikor 11 éve beköltöztek a Ludovika tér 1-be. Vajon megismételhető ez még egyszer?

Egy pedagógus