„Én ki nem állhatom a macskákat, abszolút kutya párti vagyok.” Soha nem vennék kutyát, a macska a megfelelő háziállat nekem. „ „Nekem aztán mindegy, hogy kutya vagy macska, mindegyikért rajongok.” – milyen sokszor hallunk ilyen vagy ehhez hasonló kijelentéseket, de vajon milyen tulajdonságaikért szeretjük a kutyákat és miért a macskákat?

Nézzük előre a cicákat.

Hatalmas előnye, hogy nem igényel sétáltatást, de napi egy órányi simogatást biztosan kierőszakol magának. Lényegesen csendesebb és tisztább állat, mint a kutya. Kiképzése lehetetlen, tehát felesleges rá időt pazarolni (mindent megtanul, de csak akkor végzi, ha kedve tartja, vagy ha nagyon könyörög a gazdi). Független, öntörvényű lénye a világnak. Kisebb lakásokban is tökéletes életet tud kialakítani magának – de természetesen úgy tehetünk, mintha mi alakítanánk ki neki. Szinte a születésétől fogva szobatiszta és fentartása is pénztárca kímélő. A hűségességgel talán picit hadilábon állnak a cicusok, hiszen a kaja nagy úr, de én ragaszkodónak érzem őket, csak úgy macskásan csinálják.

Minden jóban van valami rossz is, hiszen a macska szőrös állat és hullatja is jócskán a külső burkát. (Bár az én egyik kedvenc fajtám a Sfinx szőrtelen, de csupasz bőre extra érzékeny.) Aztán ott vannak azok a fránya karmok, amiket hegyezni kell, és természetesen a legjobb „hegyezőhely” a legújabb kanapé. a tapéta, vagy az ajtókeret. A karom nyomok pedig nem túl impozáns látványt nyújtanak.

Jöjjenek a kutyusok.

A kutyabarátok hatalmas repertoárból választhatnak, méret, szőrösség, strapabírás, kiképezhetőség és színek tekintetében is.  Hatalmas mennyiségű tudás fér egy kutya fejében: engedelmes, apportíroz, újságot hoz, papucsot lábhoz rak, játszik a gyerekekkel és még a házat is őrzi. Hűsége megkérdőjelezhetetlen, önfeláldozása utánozhatatlan. Nem szabad kifelejteni, hogy az előbb felsorolt ismérvek nagytöbbsége csak oktatással, törődéssel és időráfordítással érhető el.

A kutyatartás se rózsaszín álom. Elsőnek a hangadást emelném ki. Vannak bizonyos fajták, melyek kimondottan ugatósak, aztán vannak extrém szőrösek és ezzel együtt extrém szőrhullatók. Méretüket tekintve elérhetik a 100 kilót is, amit etetni nem kis költség. A pici, édes kölökkutyák pedig rágnak, és nem csak, ha esznek, hanem ha cipőt találnak, vagy küszöböt extrém esetben a bútort és a falat is megkezdik.

Összegségében mindegyik a maga módján tökéletes társa az embernek, én a választás tekintetében is az evolúcióban és a szocializációban hiszek.

A férfiak kutya pártiak – egészen addig, míg egy macska el nem csavarja a fejüket – hiszen az eb akár státuszszimbólumként is jól szuperál. Erős, bátor, izmos, okos állat jól mutathatja a gazdája előnyeit, vagy kompenzálja a gyengéit. A kutya feladatai szorosan összefonódnak a történelem folyamán a férfias tevékenységekkel, vadászat, védelem, tekintély.

Aztán az is lehet azért lesz egy férfi cica párti, mert gyermekkorában megismerte, megszerette őket, így szocializálódott.

A hölgyek inkább cicások vagy kiskutyások, mert az olyan ÉDI.  Aztán vannak hatalmas kutyákat kiválóan kiképző lányok, és mini yorkikkal sétálgató urak. A lényeg minden esetben az, hogy az egyéniségünknek a lehetőségeinknek és az adottságainknak megfelelő állatot válasszunk társnak, és viseljük legjobb tudásunk szerint gondját egy életen át. 

Facebook oldalunkon még mindig lehet szavazni a cicákra és a jövő héten, már lehet jelentkezni a 2013.06.09-én megrendezésre kerülő Kutyaszépségversenyre is.